Nem azért kezdtem el a Gondolatok létrehozásán dolgozni, mert úgy éreztem, hogy különösen sok mondanivalóm van a világ számára. Egy kérdésem volt. Egy olyan kérdés, amely először egyszerű szakmai kíváncsiságnak tűnt, később azonban egyre több újabb kérdéshez vezetett. Végül közel másfél év kutató-, elemző- és rendszerezőmunka lett belőle. Az eredménye egy olyan tudásrendszer első változata, amelynek segítségével ma már nemcsak különálló történeteket és gondolatokat tudok vizsgálni, hanem a közöttük megjelenő összefüggéseket, hasonlóságokat és különbségeket is.
Ebből a munkából született meg a Gondolatok.
De hogyan jutottam el idáig?
1. A kérdés, amely elindított
Amikor ESG-t és alkalmazott fenntarthatóságot tanultam, egyre gyakrabban találkoztam három alapvető nézőponttal.
A környezethez való viszonyunkkal (E), az emberekért és közösségekért viselt felelősségünkkel (S), valamint az irányítás, a döntések és az elszámoltathatóság kérdéseivel (G). Miközben ezeket tanultam, saját munkáimban éppen az oktatás, a vezetés, a közösségépítés és a fenntarthatóság összefüggéseivel foglalkoztam.
Egy idő után felmerült bennem:
Ha az ESG mai kérdéseivel fordulunk egy több ezer éves tudásforráshoz, mit találunk benne?
Elsőként a Bibliát választottam.
Nem azért, mert azt szerettem volna bizonyítani, hogy a Biblia valójában egy modern fenntarthatósági kézikönyv. Nem is azért, hogy egy évezredekkel korábbi szövegre utólag ráerőltessem a XXI. század fogalmait. Hanem azért, mert kíváncsi voltam, milyen válaszokat, visszatérő mintázatokat és új kérdéseket találhatok, ha a történeteket az ember, a környezet és a felelősség nézőpontjából is megvizsgálom.
2. Másfél év a történetek között
A kérdésből fokozatosan módszer lett. A történeteket nemcsak olvastam, hanem strukturált formában kezdtem feldolgozni. Vizsgáltam a szereplőket, döntéseiket, felelősségüket, egymáshoz és a teremtett világhoz fűződő viszonyukat. Külön figyelmet kaptak a döntések következményei, a vezetés és szolgálat kérdései, az igazságosság, a közösség, a mértékletesség, az erőforrásokkal való bánásmód és a következő generációk iránti felelősség. A munkából fokozatosan több tízezer, egymással kapcsolatba hozható tudáselem keletkezett. Ekkor már nem egyszerű szöveggyűjteményt építettem. Egy olyan rendszert próbáltam kialakítani, amelyben a források, az értelmezések és a kapcsolatok külön-külön is vizsgálhatók. Másfél év alatt azonban valami mást is megtanultam.
Minél több összefüggést találunk, annál fontosabbá válik annak felismerése, hogy mit nem tudunk.
3. A legnagyobb meglepetés: a G
A munka elején arra számítottam, hogy a környezeti vagy a társadalmi kérdések lesznek túlsúlyban. A saját kategorizálási rendszerem azonban mást mutatott. Az elemzés során a besorolások mintegy 75%-a kapcsolódott a G, vagyis a governance nézőpontjához: az irányításhoz, felelősséghez, döntéshez, rendhez és elszámoltathatósághoz. Ez az arány a választott módszertan és besorolási szabályok eredménye. Nem azt jelenti, hogy a Biblia tartalmának 75%-a objektíven vállalatirányításról szólna.
A felismerés mégis fontos volt számomra.
Új kérdést tett fel:
Mi van akkor, ha a governance nem elsősorban vállalatirányítás, hanem az emberre bízott felelősség kérdése?
Hiszen mindannyian irányítunk valamit. Önmagunkat. Az időnket. A kapcsolatainkat. A munkánkat. A családunk vagy közösségünk bizonyos ügyeit. Van, akire egy intézményt bíztak. Másokra gyermekeket, munkatársakat vagy közös erőforrásokat. És mindannyiunk döntéseinek vannak következményei. A kérdés ezért fokozatosan egyre személyesebbé vált:
Mit kezdek azzal, ami rám van bízva?
4. Amikor a történetek kapcsolatba léptek egymással
A bibliai történetek feldolgozásából fokozatosan tudásgráf kezdett kialakulni. A rendszerben egyre láthatóbbá váltak bizonyos visszatérő kérdések. Hatalom és szolgálat. Igazság és igazságosság. Egyén és közösség. Munka és mérték. Természet és felelősség. Konfliktus és megbocsátás. Tudás és döntés. Jelen és jövő.
Ekkor újabb kérdés született:
- Vajon ugyanezekkel a kérdésekkel hogyan foglalkoztak más civilizációk?
- Mit mondanak róluk a zsidó, az iszlám, a hindu, a buddhista, a kínai vagy más kulturális és filozófiai hagyományok?
- Hol találkoznak a válaszok?
- És hol térnek el egymástól?
Ebből a felismerésből indult el a Rule & Wisdom gondolata.
A célom nem az, hogy minden hagyományból ugyanazt a tanítást olvassam ki, és nem is az, hogy a Bibliát a többi kultúra mércéjeként használjam.
Éppen ellenkezőleg.
A különböző hagyományokat saját forrásaikból, saját történeti környezetükben és lehetőség szerint saját értelmezőik segítségével szeretném megismerni.
Mert időközben egyre fontosabbá vált számomra egy alapelv:
A kapcsolódás nem azonosság. A hasonlóság érték. A különbség tudás.
5. Miért Gondolatok, és miért nem Tanítások?
Ez a megkülönböztetés számomra különösen fontos.
A Gondolatok rovatban nem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy a rendszer végérvényes válaszokat tud adni az emberi élet nagy kérdéseire.
A célom nem a meggyőzés. Sokkal inkább a gondolkodásra, az összevetésre és a párbeszédre való meghívás.
Egy-egy napi gondolat születhet egy több ezer éves történetből, egy filozófiai felismerésből, egy mai társadalmi dilemmából vagy egy személyes tapasztalatból.
- Lehet benne olyan megállapítás, amellyel egyetértesz.
- Lehet olyan is, amellyel vitatkoznál.
Ez nem feltétlenül probléma.
Egy gondolat értékét nem kizárólag az határozza meg, hogy egyetértünk-e vele, hanem az is, hogy segít-e valamit pontosabban megérteni.
6. Hogyan olvasd a napi gondolatokat?
Azt szeretném, ha a napi gondolatok nem egyszerűen néhány másodperc alatt elfogyasztott idézetek lennének.
Inkább rövid találkozások: egy forrással, egy kérdéssel, egy másik nézőponttal — és végső soron önmagunkkal.
Olvasás közben érdemes öt kérdést feltenned:
- Mit állít?
Mi a gondolat központi üzenete? Mi az, amit valóban állít, és mi az, amit már én teszek hozzá az értelmezésemmel?
- Mire épül?
Történeti tényre, vallási tanításra, személyes tapasztalatra, filozófiai megközelítésre vagy egy mai elemzésre?
- Milyen más nézőpont létezhet?
Hogyan látná ugyanezt egy másik korban élő ember, egy másik közösség vagy egy másik kulturális hagyomány?
- Mit gondolok róla én?
Egyetértek vele? Kételkedem benne? Van olyan élettapasztalatom, amely megerősíti vagy éppen megkérdőjelezi?
- Mit kezdek vele?
Változtat-e valamit azon, ahogyan döntök, vezetek, tanulok, dolgozom vagy más emberekhez viszonyulok?
Nem szükséges minden kérdésre azonnal választ találni.
Néha már az is eredmény, ha egy korábban természetesnek tekintett dologra új szemmel nézünk.
7. A forrás és az értelmezés nem ugyanaz
A rendszer egyik legfontosabb módszertani szabálya, hogy a forrásokat és a hozzájuk kapcsolódó értelmezéseket elkülönítjük. Egy több ezer éves történetnek van saját keletkezési környezete, kulturális jelentése és hagyományon belüli értelmezése. Ettől különbözik az, amikor egy mai ember saját élethelyzetére alkalmazza a történet tanulságát. És ettől ismét különbözik, amikor más kulturális hagyományokban keresünk párhuzamokat. A hasonlóság nem bizonyítja, hogy a két hagyomány ugyanazt tanítja. Az eltérés pedig önmagában nem jelenti azt, hogy valamelyik téved. Egy visszatérő mintázat felismerése még nem jelenti azt sem, hogy univerzális igazságot találtunk. Ezért a Gondolatokat nemcsak olvasni lehet, hanem érdemes megkérdőjelezni is.
8. Miért csak 0.2?
Másfél év munka után könnyű lenne azt mondani: elkészült a rendszer.
De nem ezt gondolom.
A jelenlegi változatot tudatosan 0.2-nek nevezzem.
Mert bár már jelentős mennyiségű strukturált tudás és működő módszertani alap áll rendelkezésre, a munka távolról sem tekinthető befejezettnek. A kategóriák pontosíthatók. Az értelmezések vitathatók. A források köre bővíthető. A módszertan továbbfejleszthető és talán a legfontosabb: új szakemberek, tudományos és kulturális közösségek olyan kérdéseket tehetnek fel, amelyek nekem eddig eszembe sem jutottak.
A cél nem az, hogy egyszer majd ünnepélyesen kijelenthessük:
- megértettük az emberiséget.
A cél egy olyan tudásrendszer fokozatos kialakítása, amelyben egyre több forrás ellenőrizhető, egyre több kultúra a saját hangján szólalhat meg, és egyre több kérdést tudunk felelősen megvizsgálni.
9. Egy meghívás
Amikor kettő évvel ezelőtt elindultam ezzel a kérdéssel, nem tudtam, hogy hová vezet.
Egy mai szakmai fogalomrendszerrel kezdtem vizsgálni egy ősi tudásforrást.
Közben olyan emberi kérdésekkel találkoztam, amelyek jóval túlmutattak az eredeti kiindulóponton.
És végül megszületett bennem az igény arra, hogy a gondolatokat ne kizárólag feldolgozzam és rendszerezzem, hanem meg is osszam.
Nem azért, hogy másoknak megmondjam, mit gondoljanak.
Hanem azért, mert hiszek abban, hogy az emberi tudás nemcsak az egyéni felismerésektől, hanem a különböző nézőpontok találkozásától is gazdagodik.
Arra hívlak tehát, hogy a napi Gondolatokat ne kész válaszokként olvasd.
Kérdezz. Vitatkozz. Keress más forrásokat. Vesd össze a saját tapasztalataiddal.
És ha valamelyik gondolatban hibát vagy hiányosságot találsz, az is lehet értékes hozzájárulás.
Mert az a tudásrendszer, amely nem képes tanulni a saját hibáiból, előbb-utóbb éppen azt veszíti el, amiért létrejött.
A gondolat akkor kezdi el igazán betölteni a szerepét, amikor már nem az enyém, hanem benned folytatódik.
Komáromi Móric
Kapcsolódó olvasmány: A Gondolatok módszertana
