Módszertan
Egy kérdésből indult. Egy tudásrendszer lett belőle.
A Gondolatok története nem egy előre megírt kutatási tervvel kezdődött. ESG-t és alkalmazott fenntarthatóságot tanultam, miközben munkáimban az oktatás, a közösségépítés, a vezetés és a fenntarthatóság kérdései egyre inkább ugyanabba az irányba mutattak. Ekkor tettem fel egy egyszerű kérdést:
Ha az ESG mai kérdéseivel fordulunk egy több ezer éves tudásforráshoz, mit találunk benne?
Elsőként saját kulturális és szellemi hagyományom meghatározó forrását, a Bibliát kezdtem vizsgálni. Nem azt akartam bizonyítani, hogy a Biblia „ESG-könyv”, és nem akartam egy ősi vallási szöveget 21. századi fogalmakba visszamenőleg beilleszteni. Arra voltam kíváncsi, hogy ha az ESG három nézőpontját — E: környezet, S: ember és közösség, G: irányítás és felelősség — kérdésként használom, milyen mintázatok rajzolódnak ki a történetekből.
Egy váratlan eredmény
A munka kezdetén azt feltételeztem, hogy az E vagy az S lesz meghatározó. Az elemzés azonban más irányba vezetett. Saját kategorizálási rendszeremben a legerősebb mintázat a G — governance, vagyis az irányítás, felelősség, döntés, rend és elszámoltathatóság dimenziójában jelent meg. Az elemzésben a besorolások mintegy 75%-a kapcsolódik ehhez a nézőponthoz.
Ez új kérdést nyitott meg:
Mi van akkor, ha a governance nem elsősorban vállalatirányítás, hanem az emberre bízott felelősség kérdése?
A bibliai hagyomány saját nyelvén az ember nem egyszerűen lakója a világnak: feladatot, szabadságot és felelősséget kap benne. Vallási előfeltevés nélkül ugyanez a kérdés így is feltehető:
Mit kezdek azzal, ami rám van bízva?
Saját életünkben, munkánkban és közösségeinkben mindannyian döntéseket hozunk. Így a governance számomra fokozatosan emberi kérdéssé vált: hogyan irányítjuk önmagunkat, hogyan bánunk a ránk bízott emberekkel és javakkal, és mit adunk tovább azoknak, akik utánunk következnek?
A tudásgráf
Az első feldolgozási réteg ezért a G lett. Ezt neveztem el gyökérmunkalapnak: minden történetnél a döntés, vezetés, rend, felelősség és elszámoltathatóság kérdéseit vizsgáltam. Ezután ugyanazokat a történeteket E — a teremtett világ, erőforrások és fenntarthatóság, valamint S — az ember, közösség, méltóság és társadalmi kapcsolatok nézőpontjából is feldolgoztam.
A munka során több tízezer tudáselemből fokozatosan egy strukturált tudásgráf kezdett kirajzolódni. Ekkor történt valami fontos. A történetek között visszatérő emberi kérdések váltak láthatóvá: ember és közösség, hatalom és szolgálat, igazság és igazságosság, munka és mérték, természet és felelősség, konfliktus és megbocsátás, tudás és döntés, jövő és következő generációk. Ezek közül sok nem kizárólag bibliai kérdés.
Innen született a Rule & Wisdom
Felmerült a kérdés:
Hogyan válaszolnak ugyanezekre más civilizációk vallási, filozófiai és kulturális hagyományai?
Ezért a tudásgráfot új rétegekkel kezdtem bővíteni: kulturális párhuzamokkal, kapcsolódási pontokkal és lényegi eltérésekkel. Nem azért, hogy mindenütt ugyanazt találjuk. Éppen az vált érdekessé, hol találkoznak a gondolatok — és hol nem. Ebből a felismerésből született meg a Rule & Wisdom.
A Biblia és a Gondolatok ennek az első mélyen feldolgozott tudásrétege, nem pedig a többi kultúra mércéje. A következő lépésben más hagyományok saját forrásaikból, saját fogalmaikkal és lehetőleg saját tudóik, közösségeik részvételével kapcsolódhatnak a rendszerhez. Külön kezeljük a forrást, annak történeti és kulturális kontextusát, a hagyomány saját önértelmezését, a mai értelmezést, a kapcsolódási pontokat és a lényegi eltéréseket.
A kapcsolódás nem azonosság. A hasonlóság érték. A különbség tudás.
Párbeszéd
A hosszú távú cél nem pusztán az összehasonlítás. Párbeszédre szeretnénk hívni a forrásokat, a hagyományokat és az azokat ma képviselő embereket. Nem azért hallgatjuk meg a másikat, hogy saját hagyományunkat feladjuk. A másik nézőpontja olyan összefüggéseket is láthatóvá tehet, amelyeket saját nézőpontunkból kevésbé vettünk észre.
Ennek egyik kutatási hipotézise:
A különbség nem veszteség. A megértett különbség tudás. A megosztott tudás megsokszorozhatja azt, amit külön-külön tudunk.
Mit jelent a 0.2?
A jelenlegi rendszer nem kész tudásmodell. Ezért nevezzük 0.2-es verziónak. A módszertan, a kategóriák és az összehasonlítás szabályai vizsgálhatók, vitathatók és módosíthatók. Új kulturális és tudományos partnerekkel a rendszernek nemcsak több tudással, hanem jobb kérdésekkel és pontosabb módszerekkel is gazdagodnia kell.
A cél nem egy olyan 1.0, amely azt állítja: „megértettük az emberiséget.” Hanem egy olyan rendszer, amelyben már elegendő kultúra beszél saját hangján, elegendő forrás ellenőrizhető és elegendő nézőpont találkozott ahhoz, hogy bizonyos mintázatokról felelősen beszélhessünk.
Módszertani határok
A forrás nem azonos az értelmezéssel.
Az értelmezés nem azonos az alkalmazással.
A párhuzam nem jelent azonosságot.
Az eltérés nem jelent értékítéletet.
A visszatérő mintázat még nem univerzális igazság.
A Gondolatok története nem egy előre megírt kutatási tervvel kezdődött. ESG-t és alkalmazott fenntarthatóságot tanultam, miközben munkáimban az oktatás, a közösségépítés, a vezetés és a fenntarthatóság kérdései egyre inkább ugyanabba az irányba mutattak. Ekkor tettem fel egy egyszerű kérdést:
Ha az ESG mai kérdéseivel fordulunk egy több ezer éves tudásforráshoz, mit találunk benne?
Elsőként saját kulturális és szellemi hagyományom meghatározó forrását, a Bibliát kezdtem vizsgálni. Nem azt akartam bizonyítani, hogy a Biblia „ESG-könyv”, és nem akartam egy ősi vallási szöveget 21. századi fogalmakba visszamenőleg beilleszteni. Arra voltam kíváncsi, hogy ha az ESG három nézőpontját — E: környezet, S: ember és közösség, G: irányítás és felelősség — kérdésként használom, milyen mintázatok rajzolódnak ki a történetekből.
Egy váratlan eredmény
A munka kezdetén azt feltételeztem, hogy az E vagy az S lesz meghatározó. Az elemzés azonban más irányba vezetett. Saját kategorizálási rendszeremben a legerősebb mintázat a G — governance, vagyis az irányítás, felelősség, döntés, rend és elszámoltathatóság dimenziójában jelent meg. Az elemzésben a besorolások mintegy 75%-a kapcsolódik ehhez a nézőponthoz.
Ez új kérdést nyitott meg:
Mi van akkor, ha a governance nem elsősorban vállalatirányítás, hanem az emberre bízott felelősség kérdése?
A bibliai hagyomány saját nyelvén az ember nem egyszerűen lakója a világnak: feladatot, szabadságot és felelősséget kap benne. Vallási előfeltevés nélkül ugyanez a kérdés így is feltehető:
Mit kezdek azzal, ami rám van bízva?
Saját életünkben, munkánkban és közösségeinkben mindannyian döntéseket hozunk. Így a governance számomra fokozatosan emberi kérdéssé vált: hogyan irányítjuk önmagunkat, hogyan bánunk a ránk bízott emberekkel és javakkal, és mit adunk tovább azoknak, akik utánunk következnek?
A tudásgráf
Az első feldolgozási réteg ezért a G lett. Ezt neveztem el gyökérmunkalapnak: minden történetnél a döntés, vezetés, rend, felelősség és elszámoltathatóság kérdéseit vizsgáltam. Ezután ugyanazokat a történeteket E — a teremtett világ, erőforrások és fenntarthatóság, valamint S — az ember, közösség, méltóság és társadalmi kapcsolatok nézőpontjából is feldolgoztam.
A munka során több tízezer tudáselemből fokozatosan egy strukturált tudásgráf kezdett kirajzolódni. Ekkor történt valami fontos. A történetek között visszatérő emberi kérdések váltak láthatóvá: ember és közösség, hatalom és szolgálat, igazság és igazságosság, munka és mérték, természet és felelősség, konfliktus és megbocsátás, tudás és döntés, jövő és következő generációk. Ezek közül sok nem kizárólag bibliai kérdés.
Innen született a Rule & Wisdom
Felmerült a kérdés:
Hogyan válaszolnak ugyanezekre más civilizációk vallási, filozófiai és kulturális hagyományai?
Ezért a tudásgráfot új rétegekkel kezdtem bővíteni: kulturális párhuzamokkal, kapcsolódási pontokkal és lényegi eltérésekkel. Nem azért, hogy mindenütt ugyanazt találjuk. Éppen az vált érdekessé, hol találkoznak a gondolatok — és hol nem. Ebből a felismerésből született meg a Rule & Wisdom.
A Biblia és a Gondolatok ennek az első mélyen feldolgozott tudásrétege, nem pedig a többi kultúra mércéje. A következő lépésben más hagyományok saját forrásaikból, saját fogalmaikkal és lehetőleg saját tudóik, közösségeik részvételével kapcsolódhatnak a rendszerhez. Külön kezeljük a forrást, annak történeti és kulturális kontextusát, a hagyomány saját önértelmezését, a mai értelmezést, a kapcsolódási pontokat és a lényegi eltéréseket.
A kapcsolódás nem azonosság. A hasonlóság érték. A különbség tudás.
Párbeszéd
A hosszú távú cél nem pusztán az összehasonlítás. Párbeszédre szeretnénk hívni a forrásokat, a hagyományokat és az azokat ma képviselő embereket. Nem azért hallgatjuk meg a másikat, hogy saját hagyományunkat feladjuk. A másik nézőpontja olyan összefüggéseket is láthatóvá tehet, amelyeket saját nézőpontunkból kevésbé vettünk észre.
Ennek egyik kutatási hipotézise:
A különbség nem veszteség. A megértett különbség tudás. A megosztott tudás megsokszorozhatja azt, amit külön-külön tudunk.
Mit jelent a 0.2?
A jelenlegi rendszer nem kész tudásmodell. Ezért nevezzük 0.2-es verziónak. A módszertan, a kategóriák és az összehasonlítás szabályai vizsgálhatók, vitathatók és módosíthatók. Új kulturális és tudományos partnerekkel a rendszernek nemcsak több tudással, hanem jobb kérdésekkel és pontosabb módszerekkel is gazdagodnia kell.
A cél nem egy olyan 1.0, amely azt állítja: „megértettük az emberiséget.” Hanem egy olyan rendszer, amelyben már elegendő kultúra beszél saját hangján, elegendő forrás ellenőrizhető és elegendő nézőpont találkozott ahhoz, hogy bizonyos mintázatokról felelősen beszélhessünk.
Módszertani határok
A forrás nem azonos az értelmezéssel.
Az értelmezés nem azonos az alkalmazással.
A párhuzam nem jelent azonosságot.
Az eltérés nem jelent értékítéletet.
A visszatérő mintázat még nem univerzális igazság.